Kurzus BASIC_Graduate level learning material about the challenges of human reproductive medicine in a changing Europe

2021-1-HU01-KA220-HED-000027613 - COHRICE

SYLLABUS

A terhességgel összefüggő, testtömeggel kapcsolatos társbetegségek, az elhízás járványszerű szerepe

(Alapszint)

Az elhízás világszerte növekvő járvány, amely gyermekeket és felnőtteket egyaránt érint. Az 1980-as évek óta több mint 70 országban kétszeresére nőtt a betegség előfordulása, és 1975 óta megháromszorozódott az elhízottak száma a világon. Az Amerikai Orvosi Szövetség az elhízást járványnak nyilvánította, az Egészségügyi Világszervezet (WHO) pedig a 21. század legnagyobb egészségügyi kihívásának nevezte. Az elhízás negatívan befolyásolja mind a mentális, mind a fizikai képességeket, és társbetegségekkel társulva növeli más betegségek, például a dyslipidaemia, a 2-es típusú cukorbetegség, a szívkoszorúér-betegségek, az ischaemiás stroke, az epehólyagbetegség, az osteoarthritis, az alvási apnoe, a tüdőbetegségek és a rosszindulatú daganatok (emlő, endometrium, vastagbél) morbiditását és mortalitását. Az egyes betegek testalkatának értékelése lehetővé teszi számunkra, hogy felmérjük számos betegség előfordulásának kockázatát. A károsodott szervfunkció többnyire a szerv megnagyobbodásának következménye, de a felhalmozódó zsírszövet, például a szív esetében vagy a légcső körül fontos szerepet játszik a patogenezisben. Jelen előadás célja, hogy rávilágítson az elhízott terhes betegek különleges kihívásaira és szükségleteire.

Hogyan határozhatjuk meg az elhízást?

A testtömeg-index (BMI) a testzsír mérése a testmagasság és a testsúly alapján, amely felnőtt férfiakra és nőkre vonatkozik. (BMI): egy személy kilogrammban kifejezett testsúlya osztva a méterben kifejezett testmagasság négyzetével. A BMI egy olcsó és egyszerű szűrési módszer a súlykategóriák – a soványság, a normál (egészséges) súly, a túlsúly és az elhízás - meghatározására. A BMI nem méri közvetlenül a testzsírt, de a BMI mérsékelten korrelál a testzsír közvetlenebb mérőszámaival. Továbbá úgy tűnik, hogy a BMI ugyanolyan szoros összefüggést mutat a különböző anyagcsere- és betegségkimenetelekkel, mint a testzsírtartalom e közvetlenebb mérőszámai.

Mi a túlsúlygyarapodás patomechanizmusa?

A táplálékhiányos állapotokban, mint például az éhezés, a túléléshez szükség van a raktározott zsír mennyiségére. A tartósan bőséges táplálkozás idején azonban a nagyon hatékony zsírraktározás a zsír túlzott elraktározását eredményezi, ami végül elhízáshoz vezet. Feltételezték, hogy a zsírsavak triglicerid formájában történő tárolása az adipocitákban véd a zsírsav-toxicitás ellen; ellenkező esetben a szabad zsírsavak szabadon keringenének az érrendszerben, és az egész szervezetben szétterjedve oxidatív stresszt okoznának. Az elhízást létrehozó túlzott tárolás azonban végül a túlzott zsírsavak felszabadulásához vezet a fokozott lipolízis révén, amelyet az elhízásban fennálló fokozott szimpatikus állapot serkent. Ezeknek a túlzott mennyiségű szabad zsírsavaknak a felszabadulása aztán lipotoxicitást idéz elő, mivel a lipidek és metabolitjaik oxidatív stresszt okoznak az endoplazmatikus retikulumban és a mitokondriumokban. Ez a zsírszövetet és a nem zsírszövetet egyaránt érinti, ami számos szervben károsodást okoz, például a májban és a hasnyálmirigyben, valamint a metabolikus szindróma patofiziológiájáért felelős. A túlzottan tárolt triglicerid lerakódásokból felszabaduló szabad zsírsavak szintén gátolják a lipogenézist, megakadályozva a szérum triglicerid szintjének megfelelő kiürülését, ami hozzájárul a hipertrigliceridémia kialakulásához. Az endoteliális lipoproteinlipáz által a megemelkedett β-lipoproteineken belül a megnövekedett szérumtrigliceridekből felszabaduló szabad zsírsavak lipotoxicitást okoznak, ami inzulinreceptor-diszfunkciót eredményez. Az ebből következő inzulinrezisztens állapot hiperglikémiát eredményez, kompenzált hepatikus glükoneogenezissel. Ez utóbbi növeli a máj glükóztermelését, tovább fokozva az inzulinrezisztencia okozta hiperglikémiát. A szabad zsírsavak csökkentik az inzulin által stimulált cukor felhasználását is, ami tovább fokozza a hiperglikémiát. A túlzott szabad zsírsavakból származó lipotoxicitás csökkenti a hasnyálmirigy β-sejtes inzulin szekrécióját is, ami végül a β-sejtek kimerüléséhez vezet [Dr. Richard N. Redinger, MD: Az elhízás patofiziológiája és klinikai megnyilvánulásai].

Az elhízás kölcsönhatásba lép az öröklött tényezőkkel, és hiperinsulinaemiához vezet. Ez az anyagcsere-rendellenesség felelős a megváltozott glükóz-anyagcseréért, és hajlamosít a 2-es típusú cukorbetegségre, a szív- és érrendszeri betegségekre, a dyslipidaemiára és a magas vérnyomásra. Ha más, inzulinrezisztenciával kapcsolatos szubklinikai eltérésekkel együttesen fordulnak elő, ezeket metabolikus szindrómának nevezik [William's Obstetrics, 23. kiadás-McGrow Hill, 43. fejezet]. A szövődmények és lehetséges okaik bemutatásra kerülnek az előadásban.

Milyen következményei lesznek az anyai elhízásnak?

Nyilvánvaló, hogy minden terhes nő hízik, hiszen a magzat súlya közel 3,5 kg, a magzatvíz súlya 1,5 kg, a méhlepény súlya pedig átlagosan 1 kg, nem beszélve a megnövekedett plazmatérfogatról és a progeszteronhatás miatt a szervezetben felhalmozódó vízről. Ami még fontosabb, hogy a nők a fogantatás előtt elhízottnak számítottak-e, vagy a terhesség 9 hónapja alatt súlyfeleslegre szert tettek. A terhesség alatti ideális súlygyarapodást az Institute of Medicine (IOM) ajánlása határozza meg, amelyben a magassághoz és a fajhoz kapcsolódó ajánlások érvényesek, bár a besorolás a BMI-értékeken alapul. 

Ha az anya terhesség előtt elhízott volt, nem szabad a terhesség alatt fogyni, mivel a katabolikus állapot károsíthatja a magzatot, és megzavarhatja a magzat fejlődését. Bár a súlygyarapodási ajánlások továbbra is érvényesek rájuk, de extra óvintézkedésekkel. Az elhízás például az idegcső-rendellenességek fokozott előfordulási gyakoriságával jár együtt, ezért szükséges a korai folsavellátás. 

Milyen komplikációk léphetnek fel a terhesség során elhízott nőknél?

A nemkívánatos terhességi események közé tartoznak:

1, Korai terhesség:

-Vetélés

-Veleszületett rendellenességek, pl. idegcsőzáródási-rendellenességek.

2, késői terhesség:

-Koraszülés

-Hypertonia / pre-eclampsia

-Gesztenciális cukorbetegség

-Thrombo-embólia

3. Peripartum időszak

-Nehézségek a magzati felügyeletben

-Elhúzódó szülés 

- Megnövekedett eszközös szülésbefejező műtétek aránya

-Nagyobb esély perineális traumára

-A válldystocia fokozott előfordulása

Gyakoribb nemi szerv és a húgyúti fertőzések 

-Császármetszés

-Primer szülés utáni vérzés

-Az altatási komplikációk nagyobb kockázata

4, szülés után:

-A gátmetszés/császármetszés okozta sebgyógyulási zavar és fertőzés fokozott kockázata

-Szülés utáni endometritis

-Másodlagos PPH

-Szülés utáni tromboflebitisz / tromboembólia

-Csökkentett szoptatás

5, Magzat és újszülött:

-Macrosomia

-Intrauterin növekedésbeli elmaradás

-Foetus mortus

-Korai újszülöttkori halál

-Hypoglikémia

-Gyermekkori elhízás

-Meconium aspiráció

-Születési trauma

-Kardiovaszkuláris rendellenességek

-Ano-rektális atrézia

-Hydrocephalia

-A végtagredukciós anomáliák

-Septális anomáliák

Következtetések

A túlsúly a jóléti társadalmakban az egyik legnagyobb egészségügyi problémává vált. Az elhízás egy olyan állapot, amely megszokásból jelen van, és előfordulása az 1960-as évek óta folyamatosan növekszik. Számos, az elhízással összefüggő egészségügyi állapot létezik, ezek együttesen jelentősen csökkentik az egyén élettartamát. A teherbe esett elhízott nők és magzataik hajlamosak a különböző súlyos terhességi szövődményekre. Ez magában foglalja az anyai halálozás és megbetegedés megnövekedett kockázatát is, továbbá a legújabb tanulmányok rávilágítanak arra, hogy az elhízott anyák utódai is hosszú távú megbetegedést szenvednek.

Views and opinions expressed are however those of the author(s) only and do not necessarily reflect those of the European Union or the Foundation for the Development of the Education System. Neither the European Union nor entity providing the grant can be held responsible for them.